Sarkalatos
bizonytalanság

Ki mondaná meg:
mely tettünk hanyadszorra
lehet az Első?

A tükörről

a szeretetlen
élet ernyedt és kusza,
mint vakok arca

Meta-metafizika

Az idő — ha van —
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.

Patt

ha elmondanám:
miért becsüllek nagyra:
vérig sérthetne

Házassági emlék-mű

van, mikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

Biztosíték

bárhogy törekedj:
nem moshatod ma le a
holnapi mocskot

Tűnődés a nap alatt

Valami árnyék
megtaposta árnyamat
– nehezteljek rá?

Egy fog éneke

már kilazulok.
Ha kell: vigyázni kell rám.
Rágni, velem? Nem

Halottak

képeik falnak
fordultak felőlünk és
a hátuk: tükör

Metagnoszeológia

én soha másban
nem csalódom, csak saját
ítéletemben

Mozart

hommage a K. D.

nincs rossz fű. Nincs szél,
ami ne jól fújna. Nincs
hamis madárfütty

Az emberi állapotról

bizakodj — lévén
helyzetünk mindenkor a
l e g pillanatnyibb

Haiku – rondó

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szül
— semmi nincs, csak történik
az én poklomban

Meta–inferno

A rosszat is? – jó.
De, hogy a Legjobbat is
meg lehet szokni!

Axióma

egyiknek fejre
kell állni, hogy jobbszeme
jobbszembe nézzen

D. T. levélszekrényébe

az is viszony (sőt!)
a Parizer Árához,
ha nem szólsz hozzá

Koan

„sötét van” mondta
és a lámpa fénye is
belehalványult

Újkör

Tavasz, Hatalmas!
Egyfelé menet: röpít.
Másként: földhöz csap.

Axióma

A szeretésen
k í v ü l minden emberi
tett: romépítés.

Változat

üvegesedem.
Tisztán tartom magam, hogy
mögém is láthass

Fordulópont

átédesedik.
A kín mélye felragyog.
Öröm lesz, béke

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

Portrévázlat

titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű

(Ugyanaz)

mert végösszegben
minden számlád vállalom:
sose részletezd

Egy edzésminta

csak a nálad is
kisebb előtt hajts fejet
– az: öröm, ima

A teremtmény éneke

új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk

Indiszpozíció

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

A kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

SZÉP, „te, milyen szép”

„kezek mozdulnak
és indulnak és lelnek
egy másik kezet”

„maguktól mennek
mint gyökerek a földben
a maguk útján”

„jó nékik együtt”
– szavaiddal ölellek,
Drága-Szép Ernő.

Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

Pont

Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.

Vetkezés

jó abbahagyni
s korábban, mint “időben”:
nem tudunk mikor-t

*

Hála azoknak,
akik elhagytak. Bántott
— nem én bántottam.

*

Vállalkozásba
fogni többé nem fogok.
Tű hegyén forgok.

*

Szögletesítik
a gyönyörű kört, csak, hogy
hozzányúljanak.

*

a történők: egy-
irányú, szűk utcácskák.
A tűhegy is: Tér

Jel

Vér-szem a hóban.
Kié? mié? nem tudom.
Piros, fehér. Föld.

Axióma

az nem unalmas,
mi nem “szól” valamiről:
csak a Fehér Fény

Kérelem

rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

Kockavetés

mindennel úgy bánj,
mintha rengeteg volna
belőle – úgy: l e s z

Haiku-szerelem

Egy végtelen nap.
Egy, amely csak hosszú volt.
Többé: egyik se.

Egészségtani kérdés

miből old? mire
edz születés – meghalás
Nagy Szaunája?

Boldogság

Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy “nem-tudom”.

Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül

Műhely-haiku

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

D. környékén

Felébemenet
megtörténhet valami.
— S hogy hovaérsz-e? —

(valaki, útban
oda: látott valakit
s Harmadikká vált)

Ez a Város nincs
is, csak az út, mely felé
visz. Nevében: él

(„rossz anyagomból,
hogy gazember ne legyek,
szentté kell lennem”)

Mindegy, hogy honnan.
Mindegy, hogy hová. Mindegy,
hogy mégy-e. Figyelj.

(elvétel, hozzá-
tétel nélkül: ugyanaz
át r e n d e z ő d ö t t)

aki AZT látta,
színeket többé nem néz,
csak a Fehér Fényt